A mosható pelenkázás után az EC (elimination communication) módszeréről írok, amit jelentősen megkönnyítheti a dolgunkat a pelenkamosás terén, de legfőképpen egy újfajta lehetőséget ad a kisbabánkkal való kapcsolat elmélyítésére.
Szó szerinti fordításban 'ürítéses kommunikáció'-t jelent, de több néven is nevezik ('pelenkanélküliség', 'bababiliztetés', 'természetes csecsemőhigénia'), gyakorló körökben azonban leginkább 'ecé' becenévre hallgat. A módszer manapság a kötődő nevelés eszköztárának részét képezi, hiszen az anya részéről a hagyományos pelenkázásnál több figyelmet, mélyebb ráhangolódást igényel, hogy reagáljon a baba ezen testi igényeire is.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy kisbabánkat mosdó/csap/bili/konyhatál/kád fölé tudjuk tartani, amikor ki kell mennie, és a baba oda pisil, kakil, nem pedig a pelusba.
Hogyan lehetséges ez?
Az EC háttere
1. Sok anyuka megfigyeli, hogy újszülöttje rendre pelenkázáskor szeret pisilni, kakilni. Miért van ez? A kisbabák ilyenkor még tudatosak testük ezen funkciójára is, sokszor jelzik is gondozójuk felé, hogy éppen készül valami. Úgy néz ki, hogy ösztönösen igyekeznek csupasz popsival üríteni - de mivel a környezet nem reagál ezen igényükre, hamar elfelejtik velük született tudományukat, és beleszoknak a pelenkába.
2. Hogyan csinálják a babák, hogy pont kicsomagoláskor pisilnek, kakilnak (le minket)? Hiszen a szobatisztasághoz az altesti záróizmok akaratlagos megfeszítésének képessége szükséges, hogy az ember vissza tudja tartani az ürítést a kívánt időpontig. Nos, az újszülöttek képesek akaratlagosan ellazítani záróizmaikat, ha megfeszíteni még nem is tudják őket - ezt kutatások is igazolták. Ezért kell a sok szülőknek félreugrani a pelenkázóasztaltól.
Viszont ha éppen nem pelenkázunk, honnan tudjuk, hogy babánknak ki kell mennie?
Az EC 4 eszköze
4 eszközt szoktak megnevezni, amely segítségével a megfelelő időben segíthetünk kisbabánknak könnyíteni magán:
- Jelzések: a baba jellegzetes nyöszörgése, nézése, testtartása stb. jelez
- Ráhangolódás: az anya intuíciójára hagyatkozva megérzi, mikor kell mennie a babájának
- Időzítés: az általunk választott időpontban kínálunk lehetőséget a babának az ürítésre (pl. ébredés után, evés után, újszülöttnél a pisiléshez 20-30 percenként)
- Asszociáció: az ürítést 'psss-psss-psss' hanggal kísérjük, melynek eredményeképpen a babában kialakul egy asszociáción alapuló reflex, és a hangra ellazítja záróizmait
Személyes vélemény: Igazából az első kettőt nevezném kommunikációnak (bár a kettő más dimenzióban zajlik). Az időzítés tulajdonképpen a kommunikáció kihagyása, még ha közvetve a baba ürítési szokásainak megfigyelésén is alapul. Az asszociáció módszere pedig a legkevésbé szimpatikus nekem - kicsit olyan érzés, mintha a baba "vezényszóra" pisilne, kakilna - picit mintha idomítva lenne. (Akció közben/után azért érdemes a 'pisi', 'kaki' szavakat mondogatni, mert egy idő után a baba megtanul különbséget tenni köztük, és hajdanán majd ő mondja nekünk, éppen mi az aktuális.)
EC és pelenkázás (avagy pelenkával vagy anélkül?)
Ahhoz, hogy gyakoroljuk az EC-t, nem muszáj teljesen elhagyni a pelenkát. Mint mindenben, az EC gyakorlásában is vannak fokozatok:
- teljes pelenka nélküliség
- részleges pelenka nélküliség (pl. otthon, a nap meghatározott időszakában)
- pisiltetés, kakiltatás pelenkázás mellett
- kakiltatás pelenkázás mellett
Személyes tapasztalat: Mi a 'hard core' verziótól a 'lájtos EC' felé felé haladtunk. Egyrészt én eléggé stresszeltem, ha nem volt a babán pelus, és nem akartam elvárásokat támasztani felé ezzel kapcsolatban. Másrészt a pisit nem jelezte a baba, én pedig fárasztónak találtam 25 percenként tenni egy próbát. Harmadrészt a hasfájás eléggé felborított mindent.
Szerintem az EC és a mosható pelenkázás jól kiegészítik egymást. Egy hónap alatt stabilizálódott, hogy csak a kakilást gyakoroljuk, illetve peluscserénél a pisilést, hogy tovább száraz maradjon a popó. Ez a gyakorlat bevált az első fél évben, bőven elég volt az ürítési tudatosság megőrzéséhez, és jelentősen megkönnyítette a mosható pelenkázást. Ugyanakkor örülök, hogy kipróbáltam a teljes pelenka nélküliséget is, mert tudom, hogy működhet így is a baba-mama kapcsolat.
Az EC célja
Bármilyen hihetetlennek tűnik elsőre, az EC elsődleges célja nem az, hogy szárazon tartsuk babánk fenekét, ezt nevezzük inkább kellemes következménynek. Kezdő szülőként hatalmas élményt jelent, hogy babánk teste milyen intelligensen működik, de valójában az sem kéne, hogy lelombozzon minket, ha mégsem tökéletesen száraz a popsija. Nem érdemes beleesni a büszkeség csapdájába sem, hogy a mi gyermekünk olyan különleges, hogy két hónaposan bilibe pisil, kakil. A mi kultúránkban meghökkentő és csodálkozást kiváltó gyakorlat ez, de ezzel jobb nem visszaélni a gyerek rovására.
'Korai szobatisztaság' néven is szokás emlegetni az EC-t, az a fogalom azonban mást takar. Az EC-nél nem arról van szó, hogy mi bírjuk rá a gyermeket ürítésre, és nem engedjük felkelni a biliről, amíg nem végezte el a dolgát. Pszichológiai szempontból ez valóban okozhat pszichológiai károkat.
Sokkal inkább a baba jelzéseiről, testi működésének megismeréséről van szó. Illetve akaratának elismeréséről. Ha nem kér a bilizésből/csap fölé tartásból, hát nem kér. Ha két perccel később pelusba kakil, hát oda kakil. Nem érdemes elvárásokat támasztani a gyermekkel szemben. Maximalistáknak kifejezetten figyelni kell arra, hogy ne a teljesítményről szóljon az EC-zés.
Az EC magyarországi úttörőjének számító anyuka úgy nyilatkozott a Nők Lapjának: "nem érdemes nagyobb ügyet csinálni az egészből, mint amikor a gyermek taknyos és kifújjuk az orrát". Ő egy négygyermekes anyuka, aki 3., Down-kórral született kislányával kezdte alkalmazni a módszert, hogy ha eljön az ideje, ne legyen majd nagy küzdelem elhagyni a pelenkát. Az ő írásaiból:
http://www.uvonline.hu/private/szirka/texts/pelenkatlan.doc
Ez a cikksorozat egy jól összeszedett összefoglaló:
További olvasnivalók:
Külföldi oldalak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése