Az előző bejegyzés sorrendjében jöjjenek a saját tapasztalataim, az első gyermekemmel.
4,5 hónapos korában a babám egyértelmű jeleit adta annak, hogy felfogta, mit jelent inni és enni. Nyújtogatta a nyakát, a szájával szopizó mozdulatokat végzett, és akadályt nem ismerve kúszott felém, amikor látta, hogy eszem vagy iszom. Az útjába rakott játékokat, tányért, poharat stb. félretolta, és próbálta megragadni magát az ételt, italt. Adtam neki almagerezdet, répahasábot, hogy szopogathassa, ismerkedjen az ízekkel, de inni nem kapott (anyatejen kívül). A hozzátáplálást 5,5 hónaposan kezdtük - ráért volna 6 hónapos korában is, de a belgyógyász a hasfájás mérséklésére a korábbi kezdést javasolta.
HOGYAN HALADTUNK?
5,5-7.hó: Lé-, majd pürékorszak. Eléggé unalmas a háromféle fogás már a vége felé, legalábbis nekem. A leveket a kanállal való kínlódás (sok melléfolyás, visszaköpés) után pohárból itattam, ez sokkal jobban bevált nekünk. Minden jól csúszik, csak a sütőtökhöz kell egy kis anyatejet adni, hogy elfogadja a baba.
7. hónap: A hónap felfedezettje a cékla, most még nagyon ízlik! A baba egyre nyurgább és állandóan éhes, így napi kettőre emelem az étkezések számát, és feldúsítom gabonával. A baba hízásnak indul, és az étkezések közötti idők is stabilizálódnak. Hurrá!
8. hónap: Kibújt az első fog, majd a második, és megugrott az étvágy is. 2-3 dl főzelék lecsúszik naponta, 2-3 étkezéssel. Az étkezési ritmus kezd beállni, ahogy a napirend is.
9. hónap: Napi 3 étkezés, 7-8 szopi (1-2 éjjel). Az étvágy mérséklődött, új ízekre van szükség. Kezd kialakulni a baba ízlése is, a cékla például már egyértelműen nemszeretem étel lett. Fogak híján egyenlőre maradunk a püréknél.
10. hónap: Határozottan igényli a napi háromszori főétkezést a baba, enélkül rosszkedvű és sírós. 2 dl-t is megeszik egyszerre, emellett naponta 8-szor szopizik továbbra is, de mintha a mennyiség csökkenne (kivéve éjszaka). Felírattam SinLac tápszert a gyermekorvosunkkal, ez szokott lenni a vacsora - egyrészt édes, ezért nagyon jól csúszik (fáradtan is), másrészt laktató, amitől jól alszik a baba (egyszer, néha kétszer kell föl éjjel). Volt egy hasmenéses vírusfertőzése, 4 napig csak anyatejet fogadott el, és válogatós lett 3 nap erejéig, de utána visszaállt minden a régi kerékvágásba.
11. hónap: a szilárd étkezések száma 4-re emelkedett, ha ez nincs meg, a baba éhes. Fogzás miatt olykor napi 10 szopi van, ami nekem már sok. A nyári kánikula idején
12. hónap: Betöltöttük az egy évet, elkezdtem az elválasztás folyamatát - napi 6-ra csökkentettem a szopik számát. Ekkor vált fő táplálékforrássá a szilárd étel (a tej helyett). Továbbá a kicsi felfedezte, hogy az én étkeim ízletesebbek, eljött a kóstolgatások ideje. Napi 5 étkezés, 5-6 szopi (az 1 éjjeivel együtt).
MIT HOGYAN KÉSZÍTETTEM?
Almalé: üveg almareszelőn kinyert püré, szűrőn átnyomkodva
Répalé: gyümölcscentrifuga, nyersen
Sütőtöklé: párolás után szűrőn átnyomkodva (ezt összesen 3 napig csináltam, utána püré formában kapta már)
Első főzelékek: kezdetben Holle gabonapép vízzel leforrázva + reszelt alma / párolt zöldség + hidegen sajtolt napraforgóolaj (az olívaolaj nem ízlett), ezt összeturmixolva. 8. hónaptól már bioboltban kapható gabonapelyheket vettem (gazdaságosabb). Általában egy napi adagot csináltam, és adagonként Avent poharakba töltöttem. Az esti vagy másnapra megmaradt porciót beraktam a hűtőbe. Amikor elővettem, forralt vízben melegítettem fel újra. Fontos tapasztalat, hogy a püré sűrűsége nálunk nagyban befolyásolta az evési kedvet: a folyékonyabb "jobban csúszott". Lehet, hogy valakinél pont fordítva van - érdemes kísérletezni.
BLW
Egyes babáknál nagyon szépen működik, és én is lelkesedtem az ötletért, de végül mégsem jött be annyira a dolog.
Ebben biztosan benne volt az, hogy a baba nagyon mozgékony volt, és én aggódtam: 8 hónaposan már láthatóan nem volt elég az anyatej, a pici fogyni kezdett (ledobta a babaháját szinte teljesen egy hónap alatt). Féltem kivárni, amíg rájön, hogy az étellel nem játszani kell. És nem akartam másfél óránként-óránként szoptatni, nekem a két órás ritmus is elég sűrű volt.
Másrészt nálunk 8 hónaposan jött ki az első fog, így a babának esélye sem volt rágni, nekem pedig semmi kedvem nem volt nézni őt öklendezni. És szerettem volna, ha nem egészben kerül le a gyomrába az étel, így csak a pürés ételek jöttek szóba, amit nem tudott önállóan kanalazni még 11 hónaposan sem. A természeti népek előrágják a babának, mi maradtunk a sterilebb pürénél, amit viszont nekem kellett kanalaznom.
Harmadrészt akaratos vagyok, és nekem is vannak határaim. Féltem attól, hogy a BLW-vel a fejemre nőne a szoptatás, és a baba nem akarna enni, csak szopizni. Tudtam, hogy a hozzátáplálás egy folyamat, és szerettem volna, ha jól eszik egy éves korára. (Ugyanis 12-15 hónapos koráig terveztem szoptatni, ami alkuképes max. 18 hónapig). Ilyen értelemben nehezemre esett volna átadni az irányítást, de nem éreztem, hogy annyit veszítettünk így.
Ha nagyon erőltetni kellett volna a hozzátáplálást, másként csináltam volna, de szerencsére elfogadó volt a babám, és szép közepes ütemben haladtunk.
Önálló evés-ivás
10 hónapos kor előtt, ha adtam egy kanalat a babának is, az étkezés folyamata átcsapott a kanálrágás folyamatába, majd megunta az ücsörgést, és kudarcba fulladt az etetés, viszont 10 perc múlva éhes volt. Amikor már elég ügyesen használta a kezeit (10 hónapos kora előtt nem sokkal), eljött nálunk is az első önálló próbálkozások ideje, amire szintén hamar ráunt, siker híján. 10,5 hónaposan a kétkanalas módszert használtuk: az egyikkel én etettem, a másikkal ő turkálta az ételt. Arra is rájöttem, hogy az ölemben nyugodtabban eszik, nem unja el magát, mint a székben. Olvastam is, hogy ez a szoptatásnál meglevő testközelség élményét adja, ezért ha rossz napja volt, inkább ölben ülve etettem.
10 hós kor előtt az igazi, türelmetlen éhség idejében már egyáltalán nem volt érdeklődés a szilárd ételek iránt, azt már csak anyatejjel lehetett csillapítani. Utána viszont lelkesen ült be az etetőszékbe és tátotta a száját, ha éhes volt.
A kedvenc ételeket illetően az a benyomásom támadt, hogy ha mindig csak azt kínálnám a babának, ami a legjobban ízlik, akkor elég hamar egyoldalúvá válna az étkezésünk. Ugyanakkor vannak olyan ételek, amiből egész nagy mennyiségeket megeszik, mégsem tartoznak a kedvencei közé. Ez utóbbiakkal viszont nem érdemes az önálló evés tanulását gyakorolni.
Rizsgolyó
Egy egészen pici fedeles dobozban mindig volt nálam némi rizsgolyó, ha elmentünk otthonról. Buszon, boltban, utcán, autóban segített lecsillapítani az éhes babát, amikor már semmi sem használt. Csak végső esetben vetettem be, mert nem szerettem volna mindig étellel "elhallgattatni" a gyermeket, és eléggé megfogja a pocakot is. Vannak esetek, amikor aranyat ér. 7-10 hónapos kor között egy zacskó fogyott.
FOLYADÉK
Az első fél év során bármilyen kis mennyiségű folyadék itatásához az Avent lencse alakú tejgyűjtő kagylója vált be a legjobban. 6 hónapos kortól mindenféle eszközből próbáltam itatni (puhacsőrű, majd keménycsőrű itatópohár, peremes nyitott babapohár), halovány sikerrel. A cumisüveget visszalépésnek éreztem volna, szerettem volna, ha megtanul önállóan inni. Végül a Jana babavíz üvege hozott áttörést - egy rövid időre, mert a kupak nyitogatása hamar érdekesebbé vált az ivásnál. Persze az sem volt mindegy, mit kínálok neki. A víz ízét elég unalmasnak találta, a vízben oldott probiotikumot viszont jól itta. A hígított gyümölcsléről le lettünk tiltva (pocak kezelése miatt), így néha teáztattam, gyakrabban kínálgattam a nap folyamán. 10-11 hónapos kor között, a nyári idő beköszöntével jött meg az ivási kedv. A normál pohár, illetve a Vöslauer ásványvíz sportkupakos üvege továbbra is hatékonyabbnak bizonyult az itatópoharaknál. Végül vettem egy Babylove 12 hónapos kortól használatos cumisüveget, ezzel kezdett el nagyobb mennyiségeket inni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése