Kötődő nevelés pro (avagy az értékek)

Az előző poszt után úgy érzem, tartozom annyival, hogy leírom, mennyi jó oldalát látom a kötődő nevelésnek, és mi mindent adott nekünk.

Az első év RETTENETESEN fárasztó volt, egy hónapja sincs, hogy sokkal könnyebbnek érzem az anyaságot, mint előtte. Könnyebb lett volna "csodamódszerekkel" rávenni a babát, hogy éldegéljen számomra kicsit kevésbé megterhelően, de bizonyos határokat nem akartam átlépni. Nem hagytam például magányosan sírni hosszabb ideig (1-2 percnél tovább). Sírni sírt, amikor határokat húztam, de az ilyen akarati megnyilvánulások kezelését már nevelési, nem pedig gondozási kérdésnek tartom. Szerintem egy idő után rájön az ember, melyik sírás igazi szükség, melyik pedig követelőzés (nálunk 9-10 hónapos kortól voltak ilyenek). Egyébként ilyenkor ha lehetett, átöleltem, ott voltam vele, duruzsoltam neki, hogy könnyebb legyen elfogadnia a helyzetet, elengednie az akaratát.

Az altatás, etetés és a gondozás kérdéseiben megpróbáltam úgy csinálni a dolgokat, hogy a babának is jól essen. Voltak persze kivételek, mikorra elfogyott a türelmem. Pl. erőnek erejével pelenkáztam be, miután egész nap úgy kellett ráimádkozni a pelenkát, és már a szőnyeget is kitakarítottam egyszer utána. Jobb lett volna ezeket is szelíden csinálni, nekem sajnos ennyi ment.

A nehézségek, dilemmáim és a ballépéseim ellenére elég jól sikerültnek tartom az első évünket. A mostani állapotunk számomra megnyugtató, és szerintem ebben nagy szerepe van annak, hogy a kötődő nevelés eszközeit felhasználtam a gondozásban. Aminek örülök tehát, hogy:

• a babám szerintem egészségesen kötődik hozzám;
• én is nagyon kötődöm őhozzá; :)
• a babám érdeklődő, nyitott a világra, bátran fedezi fel magának;
• egyre kevésbé igényli a direkt figyelmet, inkább csak a jelenlétemre van szüksége;
• együttműködő - Ebben érzem leginkább a hálát részéről. Sokszor támad az a benyomásom, hogy azért hallgat rám, mert azt honorálja, hogy én is hallgatok őrá, igyekszem megérteni őt.

Bármilyen ideológia legyen is a gyermekgondozási gyakorlatunk hátterében (vagy ne legyen akár), előnyösnek tartom, ha az a csecsemő szükségleteiből indul ki. Nem pedig a babát próbálja számára természetellenes szokásokra idomítani, hogy ne kavarja fel túlzottan a "nagyok" életét.

A kötődő nevelés fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni - néhányan valamiféle divatirányzat által felkapott alternatív hóbortként látják. Szerintem ez a szélsőség, valójában sokat meríthet a gyakorlatából bármelyik anyuka. Alább összeszedem azokat a dolgokat, amiben a kötődő nevelésről olvasottak inspiráltak vagy erősítettek meg, és amiket újra ugyanígy csinálnék.

Hordozás

Ahogy már írtam, ezt mindenkinek ajánlom, szerintem egyetlen ép derekú és egészséges fizikumú anyukának sem szabadna kihagynia. Egyszerűen: élmény! A közelség szorosabbra fonja a kötődést, segít az anyává válásban is.

Amit reálisnak tartok mindenki számára, az az első 4-5 hónapban való hordozás, egy szövött vagy rugalmas kendőben (vagy a Close babahordozóban).

Ritka az olyan baba, aki nem szereti a hordozást, pl. csípőficam esetén, szűk csípőjű babáknak kényelmetlen lehet a békatartás. Náluk marad a babakocsi, és a testközelség megvalósítása ringatás, simogatás által.

Saját gyakorlatunk egy külön bejegyzésben mutattam be.

Igény szerinti szoptatás (trükközésekkel)

Az éhes sírást szerintem elég egyértelműen meg lehet különböztetni a többitől. És alig lehet elviselni. Nem is tudom elképzelni, hogy lehetne másképp táplálni egy babát (drasztikus szabályozást kivéve), mint akkor adni neki enni, amikor éhes. Ami jelenthet az első időkben 30 perces, de akár 3 órás időközt is. Van olyan baba, aki könnyen beáll egyfajta rendszerre, és van, aki jobban igénybe veszi az anyukáját. A hasfájós, közelségre vágyó, születési traumán átesett babák inkább gyakran és hosszan szopiznak, amennyire én láttam.

Trükközés címén arra gondolok, hogy bár a cici minden körülmények között megnyugtatja a babát, de ha van más mód lekötni a figyelmét, elűzni az unalmát, megadni neki a közelséget, ne tegyük mindenért cicire (ezt 1-2 hónapos kortól érzem reálisnak). Ha egyértelműen tüntet, akkor viszont tegyük - szabályozgatni ráérünk 2-3 hónaposan is, amikor már sokkal többet felfog a világból. Cumi helyett én a kisujjunk szájba dugását ajánlom (ha ott tudunk lenni a babával, amíg elalszik rajta), ez mégsem egy eszköz.

Azt, hogy nálunk hogyan alakult mindez, egy külön bejegyzésben mutatom majd be.

Együttalvás

Ez egy olyan dolog, amiben a kötődő neveléses olvasmányaim csak megerősítettek. Nagyon természetellenesnek éreztem volna külön szobába tenni a babám, amíg szopizik éjjelente. Olvastam arról, hogy csökkenti a bölcsőhalál kockázatát is, ha egy légtérben éjszakázunk. És hallottam, mennyire fárasztó az anya számára a szobák között járkálni.

Ahogy én látom, fél éves korig minden további nélkül át lehet tenni a picit külön szobába, ha a közösködés fárasztó, vagy nem válik be. Attól való félelmünkben, hogy a nyakunkon marad, felesleges rögtön elkülöníteni a csöppséget.

Az együttalvásos tapasztalatainkról részletesen egy külön bejegyzésben írok.

EC (Elimination Communication)

Hát ez viszont tényleg alternatív gyakorlat a mi kultúránkban, ezért több bejegyzést is szántam már neki. A kezdeti szárnypróbálgatások után én lemondtam a pelenkanélküliségről, maradt a mosható pelenka és a nagydolgok kapcsán való EC-zés. Ami viszont úgy a szívemhez nőtt, hogy a következő gyerekkel is ebben a formában csinálnám végig. A tapasztalatokról itt is írtam részletesen külön bejegyzést.

Összefoglalás

Én hajlamos vagyok elfeledkezni, hogy az arany középúthoz képest még mindig az elidegenítő módszerekkel nevel a társadalom nagy része, erre buzdítanak az idősebb generációk, és a "csodamódszereket" ajánló nyugati szerzők is. Szerencsére én csinálhattam mindent kedvem szerint, és maximum belső harcokat kellett vívnom a babagondozási kérdésekben (ahol a gondoskodási ösztön felett néha győzött a rövid- vagy hosszútávú életben maradási ösztön...). Végezetül álljon itt egy jó írás arról, mit tartok a kötődő nevelés legfőbb értékeinek, és hogy érdemes a szívünkre hallgatni: http://zitamama.freeblog.hu/archives/2008/04/01/A_kontinuum-elv_es_a_kotodo_neveles/