Mesekönyvekről - grafika, mesélés, beszerzés

A verseskönyvek után következzenek a mesekönyvek. Ezeket speciális szempontok alapján válogatom ki magunknak, így a konkrét könyvek ajánlója előtt erről szeretnék egy picit írni. És magáról a beszerzésről, amivel sokat spórolhatunk, ha jól csináljuk.

Grafika - a képeskönyv lelke

A jó mesekönyvnek nálam két kritériuma van: lelket megérintő történet (legyen legalább egy morális motívum a cselekményben), és művészi / ízléses grafika.
Waldorf-körökben hallottam, hogy kicsi gyerekek lelkéhez közelebb áll az, amikor a színek közvetlenül egymás mellett vannak, vagy akár egymásba folynak. Pontosan úgy, ahogyan ők sem különítik el magukat élesen a környezetüktől, dualitás helyett még él az egységtudat a lelkükben. Hozzám is közelebb áll ez a fajta rajztechnika (a Bogyó és Babóca grafikája pl. nem fog meg) - így kerülöm az olyan grafikát, ahol sötét, fekete kontúrvonalakkal vannak körberajzolva a tárgyak, alakok.
Kedvelem továbbá, ha valós arányokkal rendelkeznek a figurák. Kortárs grafikusok gyerekeknek szánt illusztrációi néha megijesztenek - egyediek és eredetiek, de torz arányaikban számomra valamiféle szubjektív lelkiséget tükröznek, amit nem feltétlenül akarok a gyermekem lelkébe belecsöpögtetni.

Mesélés mifelénk

2-2,5 éves koráig szinte csak fejből meséltem a gyerekemnek. Egyrészt nem lett volna türelme végigvárni a hosszabb szövegrészeket, az ő lapozási ritmusához jobban tudtam igazítani az élőbeszédet. A történeteket is kissé átköltöttem  (pl. 'a pici madár már azt hitte, meg fog halni' helyett csak 'szomorú lett és elfáradt'), ahol nem éreztem összhangban a fordulatokat egy pici gyerek befogadóképességével. Vagy én találtam ki és színeztem saját fantáziám szerint, csak a képekre hagyatkozva.
Ma vegyesen mesélek saját szavaimmal és felolvasással. Egyrészt azért, mert úgy látom, a fiamnak van türelme a felolvasáshoz. Másrészt örülök, ha nemcsak az én szófordulataimat hallja és jegyzi meg. És azt vettem észre, a felolvasott szövegből egész bonyolult, választékos kifejezéseket mond vissza. Hát ezért olvasom fel annak ellenére, hogy híve vagyok az élőbeszédnek. A felolvasás egy kicsit azért elkényelmesít: nem kell úgy odafigyelnem, nem kell úgy beletennem a figyelmem, a fantáziám. Azért mindig igyekszem jelen lenni, ahogy erőmből telik estére - belül valahol azt érzem, hogy igazából az az energia, amit én beleadok egy ilyen dologba, legalább annyira táplálja és  építi a kicsim lelkét, mint maga a mese.
Van még egy jó szokásunk, ami spontán alakult ki: miután én elmeséltem a mesét, közösen átlapozzuk és ő elmeséli saját szavaival (esetleg besegítek). Ezt én kezdeményeztem párszor még pár hónapja, hogy fejlődjön a pici beszédkészsége. Annyira bejött neki az "együtt mesélés", hogy ma már nem olthatjuk le a lámpát anélkül, hogy hagynám őt szóhoz jutni. Ezt mindenkinek szívből ajánlom, tündéri megfogalmazásokban lehet részünk!

Könyvbeszerzés - féláron

A könyvek elég drágák, és nem szeretem azt se, ha üresjáratban állnak a polcon, ezért igyekszem csak olyat megvenni, ami mindkettőnk tetszését elnyeri.
A könyvtári kölcsönzés ebben sokat segít: sok könyvet nem kell megvenni, ami egy idő után nyilvánvalóan csak állna a polcon. Másrészt látom, hogy mennyire népszerű nálunk egy adott könyv. Sok jó darabra a könyvtárban bukkantam rá. És nem utolsósorban: sokkal több könyv-élményünk van így, mint könyvtárazás nélkül. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár bármely fiókjába pedig ingyenes a beiratkozás a gyereknek (felnőtt részlegre is érvényes).
Másik hasznos spórolási technika: a kiadó weboldalán megrendelni a kiszemelt könyv. A könyveink nagy részét 50-70%-kal olcsóbban vettem meg így (mindenhová személyesen mentünk érte). A másik részét pedig Bookline/Libri akcióban (pl. Naphegy Kiadó művészi mesekönyvek 1000Ft/db áron).
Szeretünk még nézelődni az Alexandrában és a Libriben is, de a neten vásárolunk, ott mindig olcsóbb. Vannak még csereberék, fórumok, a Rukkola, vállalkozó szelleműeknek - ezeket még nem próbáltam.
Sikeres könyvvadászatot kívánok mindenkinek!